Honnan tudjuk, hogy beteg az állatunk (kutya, macska)?

Ha az a gyanúnk, hogy állatunk beteg, akkor nagyon fontos, hogy feltétlenül szedjük össze gondolatainkat a közelmúlt történéseiről (főleg ha hirtelen megbetegedésről van szó). A beteg kutya vagy macska viselkedése megváltozik, sokat alszik, sokat fekszik. Nem jön elő, nem lehet vele játszani. Munkát végző kutyáknál feltűnhet az is, hogy nem, vagy nem szívesen dolgozik, lemarad, nem jelez, nem ugat. Betegségre utal, ha az állat nem eszik, vagy nem iszik, esetleg mindkét tünetet tapasztaljuk. Hányás, hasmenés, köhögés, orrfolyás, szemváladékozás is mutatkozhat. Nehezítetté válhat a légzése, felfújódhat a hasa. A több napja, esetleg már 1–2 hete tartó betegségek a kondíció romlását eredményezhetik, magyarul az állat lefogy. Ezzel szinte mindig együtt jár a szőrzet változása, ami ilyenkor fénytelenné, borzolttá válik. Macskáknál már a betegség első 1–2 napján is jellemző lehet a fokozott szőrhullás. Egyes betegségek esetében a test egyes részein kinövéseket, dudorokat, megvastagodásokat észlelhetünk, amelyek megtapintva fájdalmat váltanak ki. Megváltozhat a mozgás, sántítást tapasztalhatunk, esetleg valamelyik végtagját egyáltalán nem teszi le a földre az állat.

A feltűnő levertség, bánatos viselkedés és étvágytalanság leggyakoribb oka a lázas állapot! Ezt több dologról feltételezhetjük: meleg az állat hasa alja, száraz az orra, meleg a lehelete, szívesebben fekszik a kövön, sokat remeg. A testhőmérsékletet a végbelébe dugott hőmérővel lehet megmérni. A normális érték 38–39°C között van. Kb. 39,3°C-ig beszélünk hőemelkedésről, e felett lázról van szó. Ha lázat tapasztalunk, kutyák esetében adjunk a testnagyságtól függően fél – egy Algopyrin tablettát (macskáknak viszont NEM SZABAD ugyanezt beadni!). Ha kb. fél óra múlva nem tapasztalunk kedvező változást célszerű állatorvoshoz fordulni.

Ha az a gyanúnk, hogy állatunk beteg, gondoljuk át, hogy mit és mikor evett, illetve ivott utoljára, merre jártunk vele, mihez juthatott hozzá. Jó, ha tudjuk, hogy milyen „produkciói” voltak: milyen volt a vizelete és a széklete. Ha hányást vagy hasmenést tapasztaltunk, akkor figyeljük meg ezeknek a jellemzőit is: színét, szagát, összeállóságát, nézzük meg mi van benne! Ezek az információk azért fontosak, mert a vizsgálat előtt az állatorvos biztosan meg fogja ezeket kérdezni, jó tehát, ha nem ott kell hirtelen összeszedni ezeket az adatokat!